Magyar napok Milánóban

Magyar napokon mutatkozik be a 2015-ös milánói expó beharangozójaként Magyarország szombaton és vasárnap Milánó belvárosában.

A május 1-jén kezdődő milánói világkiállítás bevezetésén a részt vevő országok nemzeti napokon mutatkozhatnak be az olasz városban. A magyar napokat szombaton és vasárnap tartják Milánó szívében, a Castello Sforzesco előtti Expo Gate épületegyüttesben – közölte az MTI-vel kedden az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Tájékoztatása szerint az 1848-as megemlékezésen az Expo Gate-ben beszédet mond Szőcs Géza, a magyar pavilon miniszteri biztosa, előadást tart Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és fellép Sebestyén Márta Kossuth-díjas énekes. A két nap során táncház, dzsessz- és világzenei koncertek mellett kulináris élményekkel várják az érdeklődőket, például a Szamos Csokoládé Műhely jóvoltából.

milano

A világkiállítás témáihoz igazodva a rendezvény a kreatív újrahasznosítás jegyében telik. A magyar hétvégén a magyar pavilont építő Carpathia Kft. tájékoztatást ad a befejezéshez közeledő munkálatok menetéről.

A világkiállítások történetében az Életkert Pavilon az első olyan építmény, melynek tervezése során alapelv volt, hogy a pavilon a kiállítási időszakot követően szétszerelhető és újrahasznosítható legyen. Az acélcsavarokkal összeszerelt vázszerkezet jó példa ennek megvalósítására – áll a közleményben.

Az Expo Milano 2015 fél évének magyar programjaira kiírt közbeszerzés nyertese az EuroAtlantic Solution Kft. A pavilon a világkiállítás május 1-jei nyitó napjától várja a látogatókat.

Ha a népdal visszatér a gyökereihez

„Aki nem tud énekelni: bizony nagyon szegény ember, még ha tele is van forintokkal a ládája. Kodály és Bartók feltarisznyált bennünket énekkel ezer esztendőre. Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt kérdezték: jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség s az új veszedelmek ellen. Azt mondanám én is: ne hagyjátok cserben az Éneket!”

Sebestyén Márta nemrég egy televíziós műsorban mondta, hogy Sütő András eme gondolatait ars poeticájának vallja, amit negyven éves zenei pályafutása minden pillanatában igazolt, hisz a dalok, amelyekbe beleöltözik, nemcsak őt védelmezik, hanem mindenkit, aki hallgatja sajátosan magunkénak érzett hangját, előadásmódját. A legrangosabb magyarországi kitüntetések, díjak tulajdonosa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja novemberben a 11. Szeret menti népdalvetélkedő zsűrielnökeként járt Kosteleken, ahol talán egyetlen gyermek sincs, aki cserben hagyná az éneket. A vetélkedő alkalmából egykori gyimesi élményeiről kérdeztük az egyik legismertebb magyar népdalénekest, hangszeres előadóművészt.

erdelyma

A Bákó megyéhez kényszerített egykori csíki faluban – ahol minden magyar szóért megküzdenek, hisz a családon és a templomon kívül a román a hivatalos nyelv – különös jelentősége van annak, ha épp a magyar népdal okán ünnepelnek. Ez történt november 15-én, a magyar szórvány napján szervezett népdalvetélkedőn is, amelyen a kostelekiek fogadták a moldvai magyar oktatási program mind a 29 helyszínéről a csángók dalos pacsirtáit. Nem csupán azért volt a Csíki-havasokban rejtőző település a tavalyi rendezvény házigazdája, mert az említett program részeként itt is tartják a heti három magyar órát az iskolában és a délutáni foglalkozásokat a 2009-ben felépített magyar házban, a helyiek szóhasználatában a csűrben. Legalább akkora mértékben azért is, mert a kosteleki gyermekek egyik tanítója, Vaszi Levente, a Fölszállott a páva című tehetségkutató verseny 2014-es közönségdíjasa valósággal megbabonázta Sebestyén Mártát, a vetélkedő zsűrijének tagját, akit így könnyen el tudott csalogatni, hogy Budapest után Kosteleken értékelje a gyermekek énektudását. Így került Sebestyén Márta életében először Kostelekre, abba a faluba, amelynek dalait évtizedek óta fújja.

A nagymamája szokta mondani: ha nem is kifejezetten szentes énekeket énekelünk, az emberi hanggal, igenis lehet dicsérni Istent. Így fogalmazott az énekhez, énekléshez való viszonyáról Sebestyén Márta a sepsiillyefalvi vártemplomban tartott 2007-es koncert után a Háromszék című napilapnak adott interjúban. Mert tudását, tehetségét az ember Istentől kapja ajándékba, így azt megosztani igazából kötelessége is. „tulajdonképpen nem teszek mást, mint annak a belső kényszernek is eleget teszek, amely kicsi gyerekkorom óta hajt. Hiszen azt mondták a szüleim, hogy előbb énekeltem, mint beszéltem. El lehet hát képzelni, mennyire természetes ez nekem.”

Nos, ahhoz kétség sem fér, hogy az éneklés Márta létéhez tartozik, természetes a dallal való együttélése, de vajon milyen érzéseket szül benne, amikor visszahozza a dalt abba a közegbe, ahonnan évtizedekkel ezelőtt elvitte? Mindezt azután kérdeztük, hogy a kosteleki vetélkedő utáni díjkiosztó ünnepség színpadán Sebestyén Márta gyimesi dalt énekelt, furulyázott.

„Ez egy nagyon érdekes kör. Különös módon a magyarországi fiatalokat általában, de különösen a városi fiatalokat megfogta ez a még létező archaikus kultúra, míg itt sok helyen nem is tudják, mennyire értékes ez. Ehhez az is hozzájárul, hogy sokáig nem használhatták ezt a kultúrát, ezt a tudást, mert büntették, voltak, akik szégyellték a régi dolgokhoz való ragaszkodást, de a hihetetlen nagy érdeklődés láttán a saját szemükben is megnőtt ennek az értéke. És miután kezdték felvállalni, elterjedt és a kör körbeért, az archaikus kincsek visszakerültek oda, ahonnan indultak. Az egyik legszebb élményem ezzel kapcsolatban, hogy amikor a Vak Zoli (a neves gyimesközéploki prímás, Antal Zoltán – szerk. megj.) felesége, Irénke néni Magyarországon volt valamilyen műtéten, azt mondta Sára Ferinek: Ferike, nekem azt a kazettát, amelyen a Mártacskának a hangja van, hozza el. Na, bevitte neki a kórházba az én kazettámat, s amikor bementem meglátogatni őt a műtét után, Irénke néni sírva rám borult, és azt mondta: Drága kicsi Mártacska, tudja meg, hogy én a maga drága kicsi hangjára gyógyultam meg. Közben arra gondoltam: hiszen én a tőle, tőlük tanult énekeket énekeltem. Én semmi mást nem tettem, mint visszaadtam, elfújtam nekik azt, ami az övék. Annyira meghatódtam ettől, hogy így értelmezte, amit visszakapott. Gyógyító erő volt a számára. Nagyon sok örömnek és lelki javulásnak lett ez a forrása, mert nagyon-nagyon fontos érzés az összetartozás, meg hogy büszkék lehetünk valamire. És ha ezt a kicsi gyermek is megtapasztalja, máshogy nő fel. Ennek tudatában büszkén hordozza, és természetesen hordozza.”

A gyimesi zenei világgal való találkozás több évtizedes múltra tekint vissza, és meghatározó a Sebestyén Márta életében. De nem mindig lehetett magyarországi rendszámú autóval csak úgy bekocsikázni a gyimesi falvakba. Vajon mi volt a művésznő első Gyimes-völgyi élménye?

„Erre a vidékre jöttem első ízben gyűjtőútra. Középlokon jártam először, Kallós Zoli bácsi ajánló soraival mentem Tankó Jánoshoz 1977-ben. Tudtuk, hogy nem tanácsos magyarországi rendszámú autóval menni, de gondoltuk, majd lesz valahogy. Elbújni azonban nem lehetett, Tankót már másnap elvitte a Szekuritáté, menekülni kellett onnan. De azon az egy estén, amikor ott voltunk, odahívott énekes asszonyokat, és én annyi mindent kaptam tőlük, hogy el sem tudom mondani. Minden szóra emlékszem, még a sóhajtásokra is, amilyen gyönyörű énekeket ott hallottam. Csodálatos és meghatározó élmény volt, ahogy minket ott fogadtak. Egy kétéves kislány énekelte nekem akkor: Kosteleki keskeny palló, ott rúgott meg a csángó ló… Megdöbbentem, hisz otthon egy kétéves gyermek jószerével még beszélni is alig tud, ez meg énekelt. Üldögélt a nagyanyja mellett, aki szövögetett és énekelgetett neki, hát ő megtanulta. Bármilyen nehéz dallamot megtanulnak, mert hihetetlen fogékonyak a gyermekek. És nem mindegy, hogy miket hallgatnak, hogyan, milyen kultúrában nőnek föl.

Mielőtt kijutottam Erdélybe, Sárosi Bálint lemezeit hallgattam, és a gyimesi furulyás játékát próbáltam utánozni. Sebő Feri hozott nekem a kolozsvári piacról egy rossz kis furulyát, drummogtam, morogtam abba, mindent csináltam, de nem tudtam rájönni, hogyan keletkezik ez a hang. A fene majd megevett. Éjjel-nappal furulyáltam, tanultam az énekeket, és a gardonyt. Olyan álomvilág volt, mondtam, na, majd ha egyszer én oda elmegyek… És bizony, 1977-ben eljutottam, majd még többször. Néhány évvel ezelőtt pedig, amikor a görög televízió készített rólam egy portréfilmet, azt mondták, három napjuk van erre a felvételre, mondjam meg, hova menjünk, és oda megyünk. Mondtam, csak ide megyünk a szomszédba, kössék fel a gatyát. És elhoztam őket Gyimesbe.”

Sebestyén Márta

Kodály-tanítvány édesanyja révén gyermekkorától a zene közelségében él. 1957-ben született Budapesten, tizenévesen már több népdalverseny díjazottja. Középiskolás korában már a csángó balladák világát is közel érezte magához, erre Sebő Ferenc (aki akkor már Halmos Bélával megalapította a Sebő Együttest) is felfigyelt, és elindította a középiskolás diákot az életét meghatározó éneklés útján. Márta 17 éves korában elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1984-ben az István, a király című rockoperában Réka szerepéért Az Év Énekesnőjének választották. Liszt Ferenc-, Grammy-, Kossuth-, Prima Primissima-díjas népdalénekes, hangszeres előadóművész, 2007-től a Magyar Kultúra Követe, 2010-ben az UNESCO a Művészek a békéért elismerésben részesítette. Négy évtizedes eddigi pályafutása alatt minden magyarországi díjat megkapott, amit művész elnyerhet. Az archaikus magyar népdal autentikus közvetítője, a különböző nyelvjárások sajátosságaival énekli az európai népek dalait, a világ minden táján meghordozta a magyar kultúra legősibb zenei elemeit. Önálló lemezein kívül közös hangzó kiadványok létrehozásában vesz részt leginkább Sebő Ferenccel, Gryllus Dániellel és Gryllus Vilmossal, a Muzsikás együttessel, Tolcsvay Lászlóval és Tolcsvay Bélával, Szörényi Leventével, a Vujicsics, a Rackajam, a Jánosi és a Kormorán együttessel. Énekelt a több Oscar-díjjal kitüntetett Az angol beteg című filmben és a Deep Forest Grammy-díjas világzene albumán is.

Forrás: erdely.ma, fotó: Ferencz Csaba

Sebestyén Márta és családja a Család-barátban

Sebestyén Márta és családja 2015. január 11-én a Család-barát című műsor vendége volt. (A videó indításához kattintson ide vagy a képre alább – ez a link a Magyar Televízió videótárába kalauzol. A lejátszás indulásához néhány másodpercet várni kell! Amennyiben nem indul a videó automatikusan, betöltés után kérjük, nyomja meg a lejátszás (play) gombot!)

csaladbarat2015

Forrás: mediaklikk.hu

A Kárpát-medence kulturális öröksége

A Hagyományok Háza rendezvényét a közmédia nézői is láthatják: színes műsor a dunántúli regöléstől a moldvai újévköszöntőig

2015. január 6-án rendezi meg a Művészetek Palotájában a Kárpát-medencei magyarság hagyományvilágának egységét felmutató újévköszöntő estjét a Hagyományok Háza. Az eseményen részt vesz Berecz András és Berecz István, Herczku Ágnes, Sebestyén Márta és a Magyar Állami Népi Együttes Pál István Szalonnával.

hagyományokháza2015

Rangos előadóművészek részvételével rendezi meg a budapesti Hagyományok Háza első, kétfelvonásos újévköszöntő koncertjét, amelyen a Kárpát-medence magyar hagyományának egységét élheti át a közönség. „Gondolatunk kiindulópontját az újévi Strauss-koncertek adták, hiszen a bécsiek egy kisebb, bár populárisabb zenei hagyományra építettek egy méltán világhíressé vált műsort. Nekünk azonban nagyon széles lehetőségünk van arra, hogy a dunántúli regöléstől a moldvai újévköszöntőkig bemutassuk mindazt a zenei és tánchagyományt, amely a Kárpát-medencei magyarságot jellemzi. Bővelkedünk a kereszténység előtti és a keresztény tradíciókban is, amelyekből sok ilyen estét tölthetünk meg a későbbi években is” – fogalmazott kérdésünkre Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója.

A szakember szerint szükség van arra, hogy időnként visszatérően felvonultassuk hagyományaink legjavát, mert ebben a szcénában lehet a legtisztábban és a legszerteágazóbban felmutatni a Kárpát-medence egységét. „Éppen ezért a vonzó, elismert művészek mellett meghívtunk olyan, a néphagyományt értő mesterembereket, akik a műsorban az élő hitelességet képviselhetik” – mondta Kelemen. A mestereket Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből hívták meg a szervezők, és csakúgy, mint a szólisták és együttesek soraiban, közöttük is találhatunk családokat, ahol több generációt ismerhet meg a közönség.

„A néphagyomány átadásának természetes formája, hogy a nagyapák és apák tovább örökítsék a fiatalokra a tudást, ami bennük fennmaradt. Az élő hagyomány felmutatása végett szervezzük így a műsort, hiszen ezen a módon megismerhetik a nézők, hogyan beszélhetünk évszázados, olykor évezredes kulturális örökségről” – hangsúlyozta a főigazgató.

A Hagyományok Háza és az MTVA között fennálló megállapodás értelmében az est január 17-én a közmédiában is látható lesz. Kelemen László szerint „egyfelől azért van erre szükség, mert olyan világban élünk, hogy ami nem látszik, az nem létezik. Másrészt a teljes Kárpát-medencében élnek olyanok, akiket érdekel a kezdeményezésünk, hozzájuk pedig csak így juthat el ez az élmény.”

Kérdésünkre, hogy a közönség jelenleg mennyire látja át az egységes Kárpát-medencei magyar kultúrát, a főigazgató azt felelte, hogy a nagy nevű elődök, mint amilyen Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy Martin György, eleve egységesnek tekintették a térség kulturális tradícióját, így a kiindulópont adott. „A ma embere egy folyamat részeseként fedezi fel újra nemzetünk hagyományait, amelyek létezésére a január 6-i műsor is felhívja mindannyiunk figyelmét.”

Az esten fellép a primissima Jászság Népi Együttes és Magyar Állami Népi Együttes, Pál István Szalonna és bandája, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Berecz András, Agócs Gergely. A fiatalabb nemzedéket képviseli Kacsó Hanga Borbála, Vaszi Levente, Zsikó Zoltán, a Csercsel négyes és a Tokos zenekar. A névsort kiegészítik olyan, a Kárpát-medencéből érkező mesterek, mint Eke Péterné Simon Mária Buzából, Jámbor István „Dumnezeu” Szász­csávásról, Kodoba Florin Ma­gyar­palatkáról, a técsői Cherniavec testvérek és a királyhelmeci Dobcsák testvérek Felvidékről.

Régi cimborák

Az alábbi írás É. Szabó Márta blogján jelent meg; fotó: Érdi Harmos Réka

cimborak

Tegnap sajnáltam, hogy már nincs közöm a közszolgálati televízióhoz, mert megbocsáthatatlan bűnnek érzem, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt az esti programot rögzíteni kellene legalább hat kamerával, mert ez egy főműsoridős karácsonyi program lett volna, s nem lenne szükség évszázados műsorokkal ‘letudni’ ismét a karácsonyt, mint már annyi éve a televízió szétzüllesztése óta! Olyan élményben volt részük mindazoknak, akik zsúfolásig megtöltötték a Zeneakadémia nagytermét, amit soha nem fognak, nem fogunk elfelejteni! Márta barátném, leghűségesebb CIMBORÁIM egyike, olyan műsort szerkesztett, s olyan elegánsan vezette a műsort, ahogyan azt tanítani kellene! Az, hogy gyönyörűen énekel, azt rég tudjuk, kislány kora óta elvarázsol bennünket, bármikor, bárhol lép színpadra. De hogy egy ilyen karácsonyi műsort találjon ki, soha nem hallott dalokat előbányászva, fantasztikus zenészekkel együtt muzsikálva, ez példaértékű, és szerintem a Zeneakadémia életében is kimagasló esemény, amire tényleg szavakat nem találok! Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattak tőle rajongói, akik meg is hálálták zúgó, befejezni nem akaró vastapsukkal. És volt az estének számtalan gyönyörű pillanata, szinte nem is tudom, melyiket soroljam, amikor felállította a nézőtéren ülő Tolcsvay László zeneszerzőt, akinek a miséjéből énekelt, hogy őt is megtapsolják, vagy amikor bejelentette, hogy mit érez amikor ezen a színpadon énekel, mert már csesemőkorában többször pólyában a ruhatárban várta meg karvezető édesanyját, hogy befejezze vezénylését a színpadon. Összeszorult a szívem, amikor felhívta a színpadra a Hunyadi Véndiák Kórust, majd Sebestyénné Farkas Ilonát, aki a kórusirodalom legszebb karácsonyi darabjaiból vezényelt. Nem hiszem, hogy szebb születésnapi ajándékot kaphat egy édesanya, aki napok múlva lesz 80 éves. Hát erről maradt le a Magyar Televízió nézőinek sokasága, akik karács:onykor őt is nézhették, hallgathatták volna. Kár, hogy pont ilyesmire nincs pénz, pedig ez lenne az igazi Szeretlek Magyarország!

A koncertről:
Zeneakadémiától a Zeneakadémiáig
Sebestyén Mártát aligha kell bemutatni a közönségnek, azt azonban talán kevesen tudják róla, hogy milyen erős szálakkal kötődik a Zeneakadémiához. Kodály mondta egy alkalommal, hogy a zenetanulást kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni, s ha van művész, akinél ez maximálisan megvalósult, az éppen Sebestyén Márta volt: már magzatként a Zeneakadémiára járt, több ízben is a ruhatárban várta pólyás csecsemőként, hogy karvezető édesanyja befejezze a Nagyteremben a vezénylést, s kisebb és nagyobb lány korából is számos emlék fűzi az épülethez és az intézményhez. Nagytermi koncertje tehát egyszerre lesz visszatérés és összegzés, amennyiben a pályáját meghatározó három zenei kultúra, a népzene, a régizene és a kórusirodalom fog szerves egységet alkotni ezen az esten. Mert a népzene a zenei múltba vezet egyfelől, s a nagyszerű 20. századi magyar kórusrepertoár felé másfelől, miközben önmagában is a legmagasabb rendű művészet képviselője. Mindebben pedig nemcsak az édesanyja vezette Hunyadi Véndiák Kórus és a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar lesz Sebestyén Márta segítségére, hanem a legkiválóbb klasszikus- és népzenészek válogatott társasága.