Írások
A „Márta-jelenség” (1. rész)
Mottó: Istenem, Istenem, vajon mi lelt engem?
A jelenség fogalma magában rejti az ismétlődést, hogy valami többször is megtörténhet, már-már deja vu. Ha nem is szorosan, de folyamatosan igyekeztem követni Sebestyén Márta pályafutását s ezért tűnt föl egy bizonyos ismétlődés.
Hogy pazar adottságokkal rendelkezik, hogy képességeit szüntelenül fejlesztő remek énekes - ez vitán fölül áll. Hogy egy gyűjtőút mennyi lemondással és kockázattal jár (pl. a '70-es, '80-as évek Erdélyében vagy pláne Csángóföldre beszökve), s hogy a gyűjtött anyagból megvalósuló műsorszámok mennyire szigorú következetességet, - mondjuk így - művészi gyötrődést követelnek az előadótól - ez is tudott dolog lehet. Mégis, úgy fest, Sebestyén Márta életművének nem ezek a jellemzői hozták a hírnevet. Egy szűkebb réteg persze tényleg ezekért kedvelte meg s tisztelte igényességéért, sokoldalúságáért. Ám a szélesebb hallgatói réteg, úgymond a nagyközönség elől ez szinte rejtve maradt. Az István, a király pár dala viszont egycsapásra ismertté tette nevét az egész országban, sőt az „Év Énekese” lett 1984-ben.
Márta mindig is kacérkodott a kísérletező kedvű, olykor tán populárisnak nevezhető irányzatokkal. Sebő versmegzenésítéseivel főleg a (táncházat ritkábban látogató) egyetemi ifjúságot hódította meg. Később Binder Károly dallamával énekelt Szécsi Margit, Nagy László verseket - ez már csak a szerencsés lemezgyűjtőkhöz jutott el (élő előadása elmaradt). Izgalmas kísérletnek indult Cserepes Károly „szerzői” triptichonja; a Jeles napok, a Szerelmeslemez és a Kivándorlás című albumokon olyan feldolgozások hallhatók, ahol csorbítatlan szépségben hallható a népdal maga, míg a kíséretben népi és elektronikus-szintetikus hangzás elegyedik. Ettől még egy lépéssel odább Márta István valóban szerzői lemeze, a Támad a szél szolgáltat példát a „montázs-technikára”. A kompozíció egy részletében népzenei gyűjtés (moldvai sirató) szembesül Sebestyén Márta énekével (Szkárosi Endre szövegére) rendkívüli hatással. Ez már tényleg az ínyencek csemegéje! A széles közönség inkább az István, a király-t futószalagon követő lemezművek (1514, Attila) „sztár”-jaként zárta őt szívébe. Persze nem érdemtelenül!
Csakhogy a lényeg mégis az, amin a Muzsikás, az Ökrös, a Zsarátnok, a Vujicsics együttesekkel, s Juhász Zoltánnal munkálkodik. Amiben Kallós Zoli bácsi is a legjobbak közé sorolja őt. Ha a folk nem lenne hátrányos helyzetű műfaj Magyarországon, ez is sikert, hírnevet hozott volna számára. A népzene „másodlagossága" okozta-e, hogy más („elsődleges”) műfajban tudott csak befutni, „idegen terepen" sikerült az áttörés.
Most hasonló helyzet állt elő a Deep Forest-szám világsikere kapcsán. Márta mindig is kacérkodott más népek dalainak megszólaltatásával, sőt szívesen szerepelt külhoni előadókkal. A magyarországi cigány, román, szerb és horvát népdal éppúgy nem áll tőle távol, mint a bolgár vagy az ír. Gyakran szerepelt Andy Irvine-nel, s oszlopos tagja volt Mosaic nevű nemzetközi együttesének. Michel Montanaro oldalán okszitánul énekelt provance-i dalokat, eleinte nem nélkülözhette ezt a Vents d'Est (Keleti szél) nevű formáció sem. Megannyi siker határon innen és túl - ám szigorúan a műfaj berkein belül...
Bankó András
...folytatása következik...
