Írások
A „Márta-jelenség” (2. rész)
Adódtak nemzetközi pop-eredmények is, úgy tudom, a Repülj madár, repülj-t három vagy négy nyugat-európai rockbanda is földolgozta, a Hidegen fújnak a szelek-et egy holland underground csapat nyomta (magyar nyelven!!!) - s hasonlók; talán nem túl jelentősek, de jelenségértékűek.
Na és akkor jön ez a Deep Forest nevezetű belga-francia duó, összemachinálja az énekét a „hájtech” stúdió rafinált zenei alapjaival - vak tyúk is talál szemet, ha nem süketel? -, hogy több országban aranyalbum legyen a Boheme című CD, hogy listavezető legyen a Marta's songs nevű szám. Az igazsághoz tartozik, hogy a magyarországi cigányegyüttes, a Rom Som, továbbá Berecz András számából is fabrikált ilyen poplistát a Mély Erdő - beviszi hallgatóit a sűrű sötétbe, mert esetleg sose hallottak közép-európai folkot, így aztán egészen egzoikus - hátha kisül belőle valami szédült jó dolog. A vaktyúk-effektus bejött. Márta dala világsiker lett, magam sem tudnám megmondani, miért a magyar, miért nem a bolgár. Viszont pipa vagyok azért, ahogy Berecz András Szent Istvánról szóló dalával elbánt a két zenei manipulátor, mert a montázs-technika véletlenszerűsége révén alig értelmes félmondatot ismételget a „fölhasznált" énekes, mintha talán megbuggyant volna... Jó, hogy ez megint csak azokat zavarja, akik véletlenül értik nyelvünket, s bárki más vidáman csörög rá a diszkóban, de azért mégis... Illetlenség egy királlyal, egy szenttel, tiszteletlenség a sikerért megdolgozó, adatközlőket hajkurászó előadóval szemben. Lehet, hogy a Deep Forest első lemezén (World Mix) jópofa geg volt az afrikai énekesek tradícióiból így ollózni - talán ott nem is értelmes szövegrészletek montírozása történt, hanem egyes motívumok, ritmusok ügyes keverése; jómagam egyetlen afrikai nyelvet sem beszélek, tehát felhőtlenebbül tudom hallgatni azt a CD-t -, ám nem szerencsés akkor, ha lelepleződik a trükk. Példának okáért Cserepes Károly most a haját tépheti, mert megannyi földolgozása állná a versenyt a Deep Forest számaival - s még számos magyar muzsikust, „folk-szerzőt” lehetne itt említeni - ötletességben, zeneiségben igenis letette (letették) a garast, kizárva a vaktyúk-effektust, tudatos, megalapozott, szívós munkával érte (érték) el azt, amit... De hát ez a szűkös (hátrányos helyzetű) berkeken belül maradt, esély se nagyon volt kitörni innen, míg a Deep Forest olyan piaci hátszelet kapott, hogy maga is hitetlenkedve fogadta sikerét.
És akkor Magyarország megint úgy kénytelen tudomásul venni lányai-fiai istenadta tehetségét, hogy a külföld harsogja felénk a sikerüket, na és akkor itt a nagy hanyatt esés, címlapfotó, exkluzív interjú, mű-ováció, ráadásul Grammy-díj. S holnaptól? Újra a felejtés? Ezt tartom én a „Márta-jelenség” legkeserűbb tanulságának. Mi lenne, ha egyszer mi harsognánk végre a külföld felé - valós értékeink tudatában -, hogy mitől lesz a hanyatt esés?! Barbarótól, Csík zenekartól... lehetne sorolni végig az ABC szerint Vujicsicsig, Zsarátnokig, ámbár - mint a tapasztalatok mutatják - Sebestyén Márta vagy a Muzsikás együttes világhírét sem a véletlen piaci hátszél hozta meg, hanem a következetes művészi munka, a szigorú igényesség.
1996 tavaszán
Bankó András
