Írások
Bátaszéken járt a világhírű népdalénekes
Sebestyén Márta – az angyali hang
Úgy kívánom az éneklést, mint a madár a repülést – mondta Sebestyén Márta a Bátaszéki Polgári Olvasókör decemberi összejövetelén, és hogy ez mennyire igaz, azt minden szava, mozdulata és dala is bizonyította.
Pedig a Kossuth-díjas művésznőt - vagy ahogyan ő szereti, ha szólítják: Mártit - valójában egy beszélgetésre hívta meg dr. Puskás Imre, az egyesület elnöke. A világhírű népdalénekes azonban, bár fájó torokkal érkezett, természetesen gyönyörű népdalokkal is megajándékozta a könyvtár közönségét. Sőt, énekelt a katolikus templomban ünnepi koncertet adó kórusoknak, és a Szivárvány Idősek Otthona karácsonyozó lakóinak is. Szeretetből, elhivatottságból, egyszerűen, kedvesen. Olyan eredetiséggel, hogy egy bukovinai származású székely néni külön is megköszönte neki, hogy felidézte a gyermekkorából ismerős dallamokat. Angyali hangjáért kis horgolt angyalkákat adott át neki.
A népdal eleven víz
Sebestyén Márta már egyéves korában szépen énekelt, óvodásként rádió- és televízió felvételeken szerepelt, az anyatejjel szívta magába a muzsika szeretetét, hiszen pedagógus édesanyja Kodály Zoltán munkatársaként szintén lelkes népdalgyűjtő volt, és máig is kórusvezetéssel foglalkozik.
- Nagyon fontos, hogy megismerjük a Kárpát-medence népdalkincsét - vallotta az énekesnő. - Művelt embertársaink a világban mindenütt tisztelik azt, aki a saját kultúráját ismeri. Higgyük el, hogy jó, ami magyar, szeressük és éljünk vele. Egy-egy népdalt már őseink is énekeltek, mégis olyan, mint az eleven víz, folyton változik. Berta néni Gyimesben nem egészen úgy fújta némelyiket, ahogyan én ma, de nyilván az ő nagyanyja is másképp énekelte még. Gazdag, kimeríthetetlen forrás a népdaloké, ezernyi variációban találkozhatunk velük. Persze ahhoz, hogy összegyűjtsük őket, érzelmi töltés is kell. Ott kell lenni a falusi asszonyokkal a virrasztóban vagy a fonóban, különben hiteltelen lesz az egész.
Sebestyén Mártát hallgatva az ember azt hinné, falusi kislányból lett a népdalok ilyen hiteles tolmácsolója, pedig Budapesten született, ott járt iskolába, ma is ott él két kisfiával. Saját bevallása szerint 12 éves koráig nem is hallott paraszti nyelven zenét, akkor viszont édesanyja nyert egy bakelitlemezt, melyen palóc lányok és csángó asszonyok énekeltek.
- Ez eldöntötte a sorsomat, s amikor a korosztályom Beatles-lázban égett, én a csángó Jánó Annától népdalokat tanultam – emlékszik vissza.
Örömóda a határon
A középiskola után, sőt alatt, Sebestyén Márta már a Sebő együttessel, majd a Muzsikással járta az országot, és állandó szereplője lett a Vujicsics együttes délszláv zenét előadó produkcióinak is.
- Minél több dolgot megtanul az ember, annál több ő maga is - mondja mély meggyőződéssel. - A zene ráadásul közelebb is hozza az embereket. Milyen szép is lenne, ha lövöldözés helyett mindenki fogna egy tamburát, és együtt muzsikálna.
Az igazi hírnevet az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera hozta meg Sebestyén Mártának, bár a Réka szerepét játszó lánynak csak a hangját kölcsönözhette. Mégis őszinte elismeréssel szól a Szörényi-Bródy szerzőpáros alkotásáról.
- Azóta sem született ilyen erőteljesen szép, gazdag mondanivalójú mű, a szélesebb közönséghez is közelebb vitte a népzenét, s minden magyar embert megérintett határon innen és túl.
Márta dalai azonban hiába jutottak el külföldre, ő maga kék útlevelet sokáig nem kapott. Csak miután a cannes-i MIDEM fesztiválról rendben visszajött a magyar küldöttség, engedte lazábbra a gyeplőt a szocialista hatalom.
- Mikor először átléphettük a nyugati határt, elénekeltük az Örömódát – idézi fel a máig maradandó élményt.
Lekvárban az aszpirint?
Ettől kezdve szabadabban járhatta a világot, egy hónapot vendégszerepelt például Új-Zélandon és Ausztráliában, fellépett a híres sidney-i operaházban is. Jellemző, hogy az akkori lapok nem tartották érdemesnek beszámolni erről a magyar sikerről.
- Pedig az ország imázsát építeni kell, és egy ilyen sikersorozat nagyban hozzájárulhat kis hazánk megismertetéséhez – hangsúlyozza a művésznő.
Ezért „bocsátja” meg a Deep Forest Együttesnek is, hogy felhasználták énekhangját egy lemezen, ami aztán Amerikától Elefántcsontpartig bejárta a világot. Egy 13 éves New York-i kisfiú például levélben köszönte meg az angol zenekarnak, hogy ilyen szép népzenéket szólaltatnak meg lemezükön, s olyan csodálatos hangú énekesnőt, mint „Márta Sebestyén”. Milliók hallgathatták meg a „Szerelem, szerelem…” kezdetű magyar népdalt is az Angol beteg című filmben, hiszen a főszereplő ezt játssza le gramofonon a kedvesének.
– Szerintem, nem kell „felturbósítani” a népzenét, úgy szép, ahogy van, de főleg a fiatalok állítólag csak modern ritmusokkal együtt „nyelik le”, mint lekvárban aszpirint – mondja mosolyogva.
Szerencsére van utánpótlás népdalénekesekből, Sebestyén Márta szerint már ezért is megérte a ’70-es évek „mocskolódásait”, gyanakvását átélni, akkoriban ugyanis többször is ott ültek a megfigyelők a nemzeti érzelmeket erősítő táncházakban, népzenei koncerteken.
- Örülök annak, ha egy 16 éves lánynak kinyílik a szíve ezekre a dalokra, és példaképének tekint, de azt szeretném, ha az eredeti előadót tartaná annak – vallja Sebestyén Márta. - Én csak tolmács vagyok a reszelős hangú idős asszonyok és a fiatal zenekedvelők között. Ezért is megyek el legalább évente egyszer Erdélybe vagy más határon túli magyar falvakba gyűjteni. Szükségem van rá, hogy újra átélhessem, ahogyan egy-egy néni, akitől tanultam, énekel nekem. Ha később ezeket a dalokat elfújom, azáltal is tovább élnek ezek az emberek.
Cser Ildikó
Megjelent Tolna Megye Közéleti Hetilapjában (IV. évf. 1. szám)
