Írások
Gyógyító népzene Sebestyén Mártával
Vizitdíj nélkül felírná minden bajra a magyar népzenét – mondta debreceni fellépésén Sebestyén Márta. Teltházas koncertjén a Dűvő zenekar kísérte, mely ugyanolyan otthonosan mozgott minden tájegység muzsikájában, mint a világszerte ismert népdalénekesnő, aki előző este még Damaszkuszban forgatott egy karácsonyi műsorhoz. Ahogy a világ minden táján, így Debrecenben is nagy lelkesedéssel fogadta a közönség az énekesnőt és a magyar népzenét.
A kissé megkésve kezdődő koncertet a Dűvő zenészei a Rákóczi-nóta dallamaival induló csokorral nyitották, mely aztán némi sváb hatást is mutatott. A Rábaközi összeállítás után a zenekar vezetője, Hrúz Dénes pajzán mosollyal mondta, hogy biztosan nem miattuk jött össze ekkora közönség, s így inkább színpadra kérte Sebestyén Mártát. Hazánk utazó zenei nagykövetének színpadra lépését vastaps fogadta. A szerénykedő zenekarról a művésznő elmondta, hogy a „salgótárjáni” palócokból álló banda azon kevesek közé tartozik, akik a régi muzsikusokhoz hasonlóan minden tájegység és stílus zenéjét hitelesen meg tudják szólaltatni, így nem engedhető meg nekik, hogy a „háttérből muzsikáljanak” őneki. Az énekesnő kommentárjaiban – a zenészekhez hasonlóan – tökéletesen szólalt meg egy-egy vidék tájszólásával is. Az est műsorát Bartók és Kodály jegyében, az általuk gyűjtött muzsikákból, dalokból válogatták össze, a jeles évfordulók okán is tisztelegve a két népdalgyűjtő és zeneszerző emléke előtt.
Elsőként egy ördöngősfüzesi összeállítást adtak elő, Bartók gyűjtésében, melyben Sebestyén Márta csodálatos hangja mellett furulyajátékát is megcsodálhattuk. A dal refrénje: „Adjon Isten minden jót a magyar hazának, éljen meg a többi is, ahogyan tud magának…”
Később Hrúz Dénessel – akiről megtudtuk, hogy a művésznő nagynénjének kollégája, s így régi barátok – egy Kodály gyűjtésből való Zobor-vidéki csokrot és Bartók gyűjtötte dudanótákat hallhattunk. A kecskedudát a zenekar énekese hóna alól szólaltatta meg, míg Sebestyén Márta a torkából. Mint később elmondta ezt a dudautánzást egy szanyi öregasszonytól tanulta el, aki oly ördöngősen gúnyolta ezzel a dudások vonulását, hogy azok el is menekültek onnan. Hangszer híján minden mást is szívesen utánoztak egykor éneklő eleink.
A népszerű népdalénekes annak a reményének adott hangot, hogy egyszer újra Kodály éneklő magyarjai lehetünk. Anekdotaszerűen hallhattuk azt a történetét, miszerint egy kínai fellépése előtt kiszaladt egy közeli büfébe, ahol a tulaj Kodály Galántai táncait hallgatta, s nagy ámulatára megtudhatta tőle, hogy ez a kedvenc műve. Örömmel tapasztalná ugyanezt egyszer egy hazai büfében is. Mindenesetre büszke rá, hogy édesanyja az egyik utolsó Kodály tanítványként hasában hordta az órákra, így szó szerint beleszületett a magyar népzenébe, s öt évesen énekelhetett is a mesternek.
Közben a Dűvő zenekar önállóan is játszott egy összeállítást katonanótákból, s hallhattunk kalotaszegi „hajnali” lassút (amit a lagzik végén elfáradt zenészek feltöltődésként játszanak a konyhában), legényes táncot, valamint Bartók kedvenc dalát, az igazán szép „Édesanyám rózsafája” kezdetűt is. A zenészek hajnali fáradtságának zenével való kúrálásáról elmondta Sebestyén Márta, hogy szerinte ennek a muzsikának valódi gyógyító ereje van, szívesen felírná mindenkinek vizitdíj mentesen. Mint mondta, sajnálja is a közönséget, hogy így, székben ülve, csendesen kell a koncertet hallgatnia, de mindenkit bíztatott arra, hogy menjen minél gyakrabban táncházakba és olyan helyekre, ahol ilyen élő muzsika szól, táncolni és énekelni lehet.
Az esten ízelítőt kaphattunk abból is, hogy hogyan hatott ősi zenékre a román muzsika. Sebestyén Márta tilinkón muzsikált, a kísérők szaxofont és dobot is használtak. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Dűvő legifjabb tagja Oláh Dezider „Dezső” Losoncról való és magyarul se nagyon beszél, de érti a muzsika nyelvét, és – bár játékán még nem mindig érzett elég határozottan a „magyaros íz” – virtuozitását is megvillantotta néhány szólóban. A régi és új csángó dallamok után füzesi lakodalmas következett. Az énekesnő közben legfrissebb élményeiről is mesélt. A fellépést megelőző napokon a szíriai sivatag közepén egy „Bagdad Café 66” elnevezésű fogadóban volt találkozója a stábbal, ahol aztán zenélés is kerekedett. Az ősi moldvai csángó zene megérintette a beduinokat is, akik sajátos öltözékükben vált vállhoz vetve táncba kezdtek. A stábbal a csodálatosan szép város, a Damaszkusz és az Eufrátesz között található Palmyra ókori templomromjaihoz utaztak, mely a Duna Televízió által forgatott karácsonyi műsor helyszínéül szolgált.
A műsor vége felé füzesi lakodalmas nótákat hallhattunk, a zenekar ezúttal is kitett magáért, de az énekesnő is élvezte a muzsikát, és ezt nem csak énekéből, hanem tánclépéseiből is érzékelhettük. A talpalávalótól is fellelkesült közönségtől „megszabadulandó” zárásként Zobor-vidéki „vendégüldözőt” adtak elő. Mivel a vendégek ennek ellenére maradtak, a ráadásban egy kirye-t hallhattunk, úgy ahogyan azt a középkori latin szöveggel saját stílusukban, hajlításaikkal a moldvai asszonyok is éneklik. Ez és egy régi magyar ima ének végül is meg tette hatását, s ebben az elcsendesedett, emelkedett légkörben vettünk búcsút a zenészektől és az énekesnőtől.
Héty Péter
2007. október 29.
