Írások
Kinek kell a magyar népdal?
Akit nem érintett meg a táncház mozgalom és a népzenével sincs semmilyen kapcsolata, az is fel tudja idézni Sebestyén Márta hangját, hiszen az István a király előadásai és milliós példányszámban eladott lemezei széles körben ismertté tették Réka énekesét.
Ez a hang ízes és varázslatosan üde. A természetes szépséggel megszólaltatott népdalokat pedig az autenticitás magaslatába emeli a gyűjtő utak tapasztalata: a „tiszta forrással” tartott kapcsolat. Húsz éves népdalénekes pályafutása során Sebestyén Márta több mint hatvan lemezen szerepelt, tevékenységét Liszt-díjjal és a Magyar Köztársaság Tiszti keresztjével is el-ismerték. Szólistaként és a Muzsikás együttes tagjaként az egész világot bejárta. 1994 decembere óta -pályáján immár másodszor- ismét a popzene reflektorfényébe került: a Deep Forest (Mély Erdő) együttes lemezének Márta’s song című dalával sokáig állt a nemzetközi slágerlisták élén. A “Márta dala“ hetekig vezette a londoni listát, és néhány hete platina-lemezes lett Új-Zélandon.
- Úgy tudtam, hogy nem énekelsz népdalfeldolgozást. A Deep Forest esetében - egy montázs kedvéért - mégis engedményt tettél.
- Van akit ez lep meg, van aki azon csodálkozik, hogy egy magyar nyelven magyar népdalt éneklő énekesre egyáltalán odafigyel a művelt világ. Amint a Deep Forest lemezén is olvasható, ők egyszerűen érdekes hangzásokat kerestek és a szöveg nem érdekelte őket. Nekem mérlegelnem kellet, hogy mi a fontosabb: használni az ügynek azzal is, hogy a lemezen idézett dalok, és a cím mellett föltüntetett lelőhely talán többekben felkelti a magyar kultúra iránti érdeklődést, vagy megóvni a magyar népdalt az „avatatlan” kéztől. Az “Erdélyi muzsika“ című lemezről kijátszott „Istenem, istenem vajon mi lelt engem“ kezdetű csík megyei népdalt ugyan átszabták, de a belőle készült dal kerek egész, és a siker nyomán érkező meghívások már magyar népzenei estekre szólnak.
- Azért mégiscsak más, ha valódi zeneszerző nyúl a népdalhoz?
- Az tényleg más. De ami Magyarországon az utóbbi 40 évben nép-dalfeldolgozás címén történt az siralmas dolog. Zsinórban születtek tragikusan rossz szerzemények, az autentikus népzene-előadást pedig háttérbe szorították. Egyszer a fülembe súgta valaki, hogy ha Mari néni énekét veszik fel, azon senki sem keres, de ha a népdalt „avatott kezek” „művészi köntösbe” öltöztetik, akkor szépen csoroghat a jogdíj. Én nem akartam a népzene-gyárosok közé keveredni, nincs is sok rádiófelvételem.
- A kitüntetéseid azért az itthoni megbecsülésről tanuskodnak és külföldön is szeretnek. A The New-York Times augusztus 21-ki száma elismerően szól a Bard Kollegiumi magyar heteken fellépő Muzsikás együttesről és arról a felfedezésről, hogy Magyarországon nemcsak cigányzene létezik, a Helsinki this Week augusztus 5-én pedig így ír: „az angyalok kórusát nem számítva Sebestyén Márta hangját kell a világ legszebbjeként számon tartani.”
- Az itthoni kampányszerű vallonveregetés mellett jó lenne, ha a saját kultúránk továbbéléséhez szükséges közeg is meglenne. Néhány éve a legjobb népzene az alföldi citeraszó volt, mert azért nem orrolhattak sem a román sem a csehszlovák elvtársak. Ma egyfelől díjakat osztanak, másfelől meg akarják szüntetni a zenei általános iskolákat, és az ének-zene oktatás megnyirbálása is állandóan fenyeget. A nacionalizmus réme is sokakat ijesztget, ha a nemzeti kultúra védelme szóba kerül, pedig egyik európai nép sem akarja szürkén a többieket utánozni, mind a saját kultúrájával büszkélkedik. És európaiként él. Itthon Európát szajkózzák miközben a fiatalok jó része nem tud különbséget tenni Lagzi Lajcsi és a magyar népzene között.
- Mintha a felsőoktatásban is hátrányos helyzetű lenne a népzene…
- Az is. A Kodály távozásakor - 1955-ben - megszüntetett népzene-szakot a mai napig nem indították újra a Zeneakadémián. Ez a művelt zenészek és a népzene viszonyát is jelzi. Külföldön nem szégyen a magyar népdal, koncertjeinkre képzett muzsikusok is járnak. Nyugaton egyébként elég gyakori, hogy a mesterművek mellé odaállítják a forrást, az eredeti változatot. Ilyen műsorban fogok énekelni a Brooklyni és a Chicagoi Filharmónikusokkal, és szeptember 17-én, a flandriai Jubilate Hungaria fesztiválon is.
- A Hungaroton privatizáció kapcsán többen nemzeti érdekekre hivatkoztak. A pályázók egyike kétségbe vonta, hogy az idegen érdek képviselné-e a magyar értékeket külföldön, míg a másik oldal a bejáratott terítőhálózattal rendelkező multinacionális cégben látta a kitörés lehetőségét. A Muzsikás együttes és Sebestyén Márta amerikai kiadású CD-i melyik oldalt igazolják?
- Először is örülnék, ha végre a népzenével és a nemzeti értékekkel kapcsolatban is hivatkozna valaki a nemzet érdekére. A mi külföldi lemezsikereink a népzenészek lehetetlen helyzetére hívják fel a figyelmet. A népdal hangjaiért és a szövegért ugyanis nem jár jog-díj. A népzenét játszó muzsikus -hivatalos képzés híján- amatőrnek számít. Így a felvételeinkért annak idején csak néhány fillért adott a Hungaroton, majd a jogokat eladta az amerikai Hannibal Records -nak. Ők fantáziát láttak benne, és jó üzletet csinálnak vele. A Hanniballal kötött szerződéseink jóval előnyösebbek a korábbiaknál, és amióta ők foglalkoznak velünk megnövekedett a Muzsikás iránti külföldi érdeklődés. Legszívesebben itthon játszanánk, de oda megyünk, ahova hívnak.
