Írások
Soha nem alkuszik meg
Csempeszkopács - Édesapja szülőfalujában, a középkori vásári forgatag záróakkordjaként mutatta be az ősszel megjelenő CD-jének tervezett anyagát Sebestyén Márta népdalénekes.
A világhírű művész, a magyar kultúra követe meghatódottan állt fel a színpadra abban a faluban, ahol gyermekkorának legszebb napjait töltötte. A sors különös játéka folytán még kedves műemlék templomának harangjai is éppen a koncert kezdetén szólaltak meg.
- Csempeszkopács jelenti a gyökereimet, ide köt az összes gyermekkori élményem - érzékelteti a faluhoz fűződő kapcsolatát Sebestyén Márta. - Itt tapasztaltam meg azt a paraszti kultúrát, amit sajnos már én sem tudok megmutatni a gyermekeimnek, mert már nem létezik. Nem népdalokat tanultam itt, viszont az életemet, a paraszti értékrendemet meghatározták az itt töltött végtelen hosszú nyári szünetek. Semmi játékunk nem volt, de az öcsémmel mindig kitöltöttük az időnket. Emlékszem, ahogy nagyanyám a nagykendőben jött elénk a vonathoz. A vakáció elején egy tikot, meg mindenféle jószágból egyet választanunk kellett, amire aztán egész nyáron különös gonddal kellett ügyelnünk. Volt feladatunk, s ezt élveztük, minden munkát ki akartunk próbálni, amit a felnőttek végeztek. Nekem ezek egy életre szóló élmények voltak.
Az Árpád-kori templom különösen kedves Sebestyén Márta szemében.
- Lehet, hogy énekeltem a Szent Péter-bazilikában, de ha templomról van szó, a mai napig ez a kép ugrik be. Kisgyerekként nem tudtam, hogy ez milyen értékes templom, de minden vallással kapcsolatos spirituális élményem ide köt. Aztán volt lucázás, kukoricafosztás, tollfosztás - csak jóval később tudatosult bennem, hogy gyerekként én ilyeneket átéltem. Amikor Pestről lejöttünk vakációzni, pont ezt a falusiasságot élveztük. Máig észrevehetők rajtam az innen vitt ízek, s boldog vagyok, hogy a falu kétharmada a rokonom.
Sebestyén Márta, a hazai táncházmozgalom egyik megteremtője úgy látja, van létjogosultsága a népi kultúra effajta továbbéltetésének.
- A hetvenes években a táncházmozgalom egy vagány, ellenálló, alulról jövő kezdeményezés volt. Idegesítette a hatóságokat, hogy semmiféle rendelet nem írta elő, és mégis élt, mégis virágzott. A mozgalom iránti igény ma is él. A táncházas szülők gyerekei, néha már unokái, megfertőződtek ezzel a kultúrával. A táncházasok közössége ma is megvan. Legfeljebb nehezebb anyagi körülmények között működnek, hiszen ez a műfaj nem hoz sok bevételt, a nekik otthont adó művelődési házak sorra tönkremennek.
Sebestyén Márta eddig több mint száz lemezen énekelt, de az októberi megjelenésre váró, istenes és világi énekeket tartalmazó CD-jét mégis az első saját hanghordozójának tekinti. Most először választotta teljesen önállóan a zenei anyagot, a kísérő zenészeket - Bolya Mátyást és Szokolay Dongó Balázst. A CD egy 15 részes sorozat kezdete, melyben szerepet kapnak majd a klasszikus muzsikába beépülő népzenei elemek is.
- A minőség rovására, üzleti szempontok miatt soha nem voltam hajlandó megalkudni - osztja meg zenei hitvallását. - Litty-lotty feldolgozásokra soha nem tudtak rávenni. Számomra is meglepő volt annak idején, amikor a Deep Forest lemezén meghallottam a saját hangomat. Nem tudtam róla, hogy felhasználják a felvételt, s ha engem kérdeznek, nem ilyent csináltam volna. Mentségükre csak az szolgál, hogy a 9 millió példányban elfogyott lemezzel akaratlanul is sokfelé vitték a magyar zene hírét. Legyen az magyar vagy más nép zenéje, Bartók-gyűjtés vagy reneszánsz muzsika, mindig a csalhatatlan bensőmre hallgatok ízlés, mérték dolgában. A perc-zenészek csak járják a maguk útját. Én nem szolgálok ki ilyen igényeket, én is a magam útját járom, nem kapkodok. Akinek ilyesmire van igénye, úgyis megvár. A sors ajándéka: koncertkezdés a harangok szavával
Tersztyánszky Krisztina
2008. május 22.
